- Hová szaladsz, vízipók?
- Keresem a békát!
- Mért nem húzol kiscipõt?
- Gyorsabb így mezétláb!
- Miért futsz ily sebesen?
- Én leszek a násznagy:
ma tartják a lagziját
a békakirálynak...
- Hol lesz a lakodalom?
- A királyi házban:
sásból, nádból épített
tavi palotában...
- Hát a menyasszony ki lesz
békakirály párja?
- Hetedhét mocsárnak a
legszebb békalánya...
Zelk Zoltán - Párbeszéd
- Honnét, szomszéd?
- Ahol voltam, onnét!
- Mit evett?
- Eleget!
- Mi jót?
- Hernyót!
- Hány volt?
- Egy volt!
- És még?
- Kukacot!
- Mennyit?
- Hatot!
- Hát még?
- Legyet!
- Hányat?
- Hetet!
- Mást még?
- Pondrót!
- Sok volt?
- Nyolc volt!
- Jó volt?
- Jó volt!
Weöres Sándor: Regélő
Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.
Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzávágta kalapját, róka rege róka.
Weöres Sándor: A kutya-tár
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok
Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -
Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -
Weöres Sándor: Haragosi
Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Hahargosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Hónapsoroló
(magyar népköltés)
Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.
Sarkady Sándor: Gólyahír
- Mi szél hozott, kis futár?
- Nem szél hozott, napsugár.
- Kedves gazdád ki lehet?
- Fűnevelő kikelet.
- S mi a jó hír aranyom?
- Sárgulhat a kalapom!
- Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér
Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.
Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.
Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.
Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.
Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!
Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.
Szepesi Attila: Télapó éneke
Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripán.
Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.
Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,
végtelen utakon
dobban szaporán.
Újévi kívánságok (népköltés)
Adjék Isten minden jót,
öt-hat tyúkot, jó tojót!
Hízott disznót, sok hurkát,
tele pincét, kamarát,
sonkát, kolbászt, szalonnát,
gond ne bántsa a gazdát!
Adjék Isten szép vetést,
rengő-ringó jó termést,
békesség és szeretet
töltse meg a szívetek
ebben az új évben!
Tamkó Sirató Károly: Törpetánc
Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tűztáncot jár
három törpe.
Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:
Hipp,-hopp,
hepe,-hupa,
avar,-muhar,
jaj, de puha!
Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.
Enyedi György: A vonat
Si-ha-ha-ha,
Fut a vonat,
repíti az
utasokat.
Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
"Se-gít-se-tek!"
Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.
S ha a völgyet
már megunta,
besurran az
alagútba!
Janicsák István: Este
Este, ha éj szele
száll a tavon,
Ülnek a békák,
hallgatagon.
Nézik a holdat,
az égi csodát,
Tőle remélnek
több vacsorát.
A.A. Milne: Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon,
nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!
Fecske Csaba: Pici versben pici pék
Volt egyszer
egy pici pék,
Keze-lába
pici még.
Két szeme két
pici lék,
Fülei is
picikék,
Szétálltak egy
picikét.
Sütött ez a
pici pék
kenyeret, de
picikét.
Azért sütött
picikét
mert a nagyhoz
pici még!
Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!
Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny
Háp háp, háp,
jönnek a kacsák,
hű, de éhes,
hű, de szomjas
ez a társaság!
Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.
Röf, röf, röf,
Orra sárba döf,
Sonkalábán
Kucu-néni
fürödni döcög.
Bú, röf, háp,
sípok, trombiták.
Víg zenével
így köszönt e
díszes társaság.
Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat
az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek,
amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst
patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejkó
az utca kövén.
Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?
Volt egy dongó,
meg egy légy,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!
Volt egy molnár,
meg egy pék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!
Volt egy asztal,
meg egy szék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!
Volt egy kantár,
meg egy fék,
tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!
Ha neked ez
nem elég,
öleld meg a
kemencét!
Bumm!
Csoóri Sándor: Csetneki
Hosszú nyakú
Csetneki
sánta lovát csetleti,
csetleti,
botlatja,
lódoktorhoz vontatja.
Kóc a kötőfék,
szakad szét,
püff neki!
Sárba csöppen Csetneki.
Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam
Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka-vadásszal kettesben.
Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.
Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász.
Enyedi György: A hóember
Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.
Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprűnyél,
s hósubámon - még ilyet!
kilenc apró gomb fityeg.
Ág hegyéről csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?
Weöres Sándor: Medve-nóta
Kinn voltam a rengeteg erdőn,
Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.
Lompos medve brummogva ballag:
"Mászni könnyű ilyen fiatalnak!
Mennyi szégyen ér most vénkoromba,
Kulloghatok éhesen odumba."
Móra Ferenc: A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
Enyedi György: Mi lesz ebédre?
Vajon mi lesz ebédre? -
tűnődik az egérke.
Ugyan, milyen jó falat
lapul a fedő alatt?
Uccu! Lábujjhegyre áll,
a fazékra kandikál,
s képen törli úgy a gőz
,
,
hogy prüszkölni alig győz.
Nohát - dünnyög szegényke -
ilyet főzni ebédre!
Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
Fésüs Éva: Békanóta
Békakirály papucsának
elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra,
seholse találja.
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Szalajtották a kis gyíkot,
nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben
szitakötő lányok.
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se
lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Nem találják a papucsot
sehol a világon,
ezért ugrál békakirály
ma is mezítlábon!
Kereste a
gyereke,
ebihalak
serege,
egy se lelte,
úgy elnyelte
fekete tó
feneke!
Brekeke!...
Móra Ferenc: Zengő ABC
Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengő csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete...
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Susog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.
Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból
kidagadok én.
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.
Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.
Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáját
elfoglalom én.
Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.
Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!
Enyedi György: Hol az olló?
- Komámasszony, hol az olló?
- Imént kérte el a holló.
Gyolcsinget varr az urának,
fodros kötényt a hugának,
posztóujjast a fiának,
hálósipkát az ipának,
bársonymellényt a napának
s rakottszoknyát - jómagának.
El is készül egykettőre -
mához három esztendőre.
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
(Kanyadi Sandor)
Hárs László: Levél az erdőből
Az erdőből egy levelet
hozott a posta reggel,
egy száraz tölgyfalevelet,
néhány sor zöld szöveggel.
Az állt rajta, hogy eljött az ősz,
a nyáridőnek vége,
most már a néma télre vár
az erdő és vidéke.
A mackó barlangjába bújt,
elköltöztek a fecskék,
a tisztásoknak zöld füvét
lerágták mind a kecskék,
nem hegedül a zenekar;
nagy most a tücskök gondja,
és újdivatú kalapot
nem visel már a gomba.
Szétosztotta a körtefa
a fanyar vackort régen,
nincsen levél a bokrokon,
és pitypang sincs a réten.
Minden lakó elrejtezett,
üres az erdő, árva.
S a szélső fán egy tábla lóg:
Téli szünet van, zárva.
